COMPLETED » Apróláb

A jetik békésen élnek biztonságos, tágas, vidám világukban. Az általános boldogságra csupán egyvalami vet árnyat: azok a titokzatos lábnyomok, amelyek egy ismeretlen, titokzatos lénytől származnak. Ám egy jeti úgy gondolja, tudja a megoldást. Ötlete bátor és furcsa, meglepő és szeszélyes: azt állítja, a titokzatos lény egy addig ismeretlen, kislábú fajtól származik, amely rejtőzködő életét él, nehéz megtalálni, de talán érdemes. És elindul, hogy felkutassa az ismeretlen fajt...

Ez az első hogy animációs filmről írok ezen a blogon, és talán az utolsó is, ugyanis bármilyen nehéz is beismerni, kinőttem belőle. Vagy ez nem volt annyira jó, mint ahogy vártam. 24-én leültünk a családdal, hogy kitaláljuk mit nézzünk meg közösen, ha már egyszer karácsony van. 

Én valami akció filmet akartam, mert tudtam, hogy az elmúlt időkben igazán csak az ázsiai filmek/sorozatok tudnak lekötni, viszont az akció filmeket mindig is szerettem. Végül mivel senki se értett velem egyet, így maradt ez. Láttuk még régebben a trailerét, és viccesnek tűnt, így leültünk, hogy megnézzük. Mindenki kb fél óráig bírta, aztán elkezdtünk mászkálni. Mindent csináltunk, azon kívül, hogy minden figyelmünket a filmre fordítottuk volna. De azért végig néztük.

A történet nagyjából a számunkra ismert valóság megfordítása. A jetik szemszögéből látunk mindent, akik eleinte nem is tudnak az emberek létezéséről. Abban a hitben élnek, hogy a hegy amin laknak az egyetlen hely a világon, azt is mamutok tartják, és hogy ha valaki leesik a széléről belezuhan a végtelenségbe. A törvényeik kövekre vannak fölvésve, amiket a kőőrző őriz és tartat be minden jetivel. Aztán van nekünk egy fiatal jetink, aki megszállottan hisz a köveknek és a kőőrzőnek, el se tudja képzelni, hogy nincs igazuk. Egészen addig, míg találkozik egy emberrel, akit ők csak aprólábnak hívnak.

Megakarja mutatni a többieknek, hogy mit talált, de mire oda érnek minden nyom eltűnt. Ő megszállottan bizonygatja az igazát, egészen addig, amíg a kőőrző nem száműzi és csak akkor térhet vissza, hogy ha beismeri, hogy hazudott. Jetink viszont ezt nem hajlandó megtenni, hanem inkább el kezd kételkedni a kövekben, ugyanis az egyiken pont az van, hogy nincsenek aprólábak. És ha az egyik kő téved, akkor a többi is tévedhet. 

Száműzetésében találkozik egy csoport jetivel, akik hisznek apróláb létezésében és meggyőzik jetinket, hogy menjen le a hegyről és bizonyítsa be igazukat. Itt kezdődnek igazán a bonyodalmak, de nem akarok nagyon bele menni, mert azzal lelövök mindent poént, és azt meg nem akarom. Annak ellenére, hogy elég kiszámítható az egész annak, aki egy kicsit jobban belegondol az egészbe nem akarok nagyon spoilerezni, hátha valakinek mégis tetszik. 

A lényeg röviden, hogy jetink felviszi az embert, ahol van aki örül neki, van aki nem, aztán kiderül a kövek igazi eredete és persze jön a sértődés, aztán végül a végén a nagy megoldás. Végül a jetik úgy döntenek, hogy lemennek az emberek közé és megpróbálnak velük békésen élni. 

És akkor nézzük, hogy mi nem tetszett. Maga az alapötlet jó volt. Sokkal jobbat és valami sokkal izgalmasabbat is kilehetett volna belőle hozni, e helyett kaptunk egy olyan filmet, aminek a felénél meguntam az egészet és csak azért nem kapcsoltam ki mert családilag néztük, és ne hogy elrontsam a hangulatot így karácsony kedvéért. Azután, hogy jetink felvitte Percy-t a hegyre unalmas lett az egész, egészen addig, míg Percy vissza nem került a városba ahonnan hozták. És végül a vége... Tudom, hogy gyerekeknek készült, és valószínűleg azért is nem tudok vele rendesen azonosulni, mivel már kiöregedtem belőle, de a vége az teljesen logikátlan volt.

Meg volt az okuk arra, hogy nem mentek le eddig az emberek közé, több évszázados hagyományaik voltak és ezt képesek voltak sutba vágni egy ember miatt, egy perc alatt. Ez nem így működik. Ha az ember felnő egy bizonyos környezetben, bizonyos hagyományokkal és szokásokkal, akkor abból nem lehet pár perc alatt kiszakítani és ráerőltetni egy totál új dolgot, nevezetesen, hogy menjenek le a hegyről és vegyüljenek az emberekkel, elfeledkezve arról, amiben évszázadokig hittek. 

Lehet ezt máshogy is nézni. Lehet ezt úgy nézni, hogy nyitottnak kell lenni az új dolgokra, nem kell egyből mindent és mindenkit gonosznak hinni, hanem meg kell őket előbb ismerni és csak utána ítélkezni. Ezzel nincs is semmi bajom, ugyanis szerintem is így kéne működnie az egésznek, de ez sajnos nem így működik. Megismétlem, tisztában vagyok azzal, hogy ezt legfőképp gyerekeknek szánták, és az ő szemszögéből az utóbbi következtetés sokkal célszerűbb mint az én elsőm. Ők még ebbe annyira nem gondolnak be ezekbe, ők csak a nyilvánvalót látják. Lehet nekem is ezt kéne tennem. Nem mindent túl gondolni, de ez nálam már nem megy. 

Összefoglalás:

Felnőttem. Bármilyen fájdalmas is ezt beismerni, felnőttem. Már nem tudom olyan ártatlan szemmel nézni a dolgokat mint egy gyerek. Nekem ez az animációs film nem tetszett, de lehet hogy egy gyerek oda van érte. Nézzétek meg, és kiderül, hogy ti hogy gondoljátok. Kíváncsi vagyok rá, hogy nem-e csak én látom így a dolgokat.

Értékelés: