RECURRING » Csillagkapu: Atlantisz

A sorozat tudósok és katonák kalandjait követi, akik egy valószínűleg egyirányú utat tesznek Atlantisz elveszett városába, a Pegazus-galaxisba, egy Lantea nevű bolygóra. A CSK csapatokhoz hasonlóan az új csapat is a csillagkaput használja, hogy kapcsolatba lépjen más kultúrákkal, néhány emberivel, néhány idegennel, barátságossal és nagyon veszélyessel, köztük a legújabb és legerősebb ellenségükkel: a lidércekkel. Megérkezésük után, azonban bele kell törődniük abba a ténybe, hogy nincs elég energia Atlantiszon, hogy visszajussanak a Földre.
Két hónapja írtam már ebből a világból egy másik sorozatról, ami történetesen pont az anya sorozat. Ahogy már abban a bejegyzésben is írtam, ebből a világból összesen négy sorozat van, amiket ha sorba teszünk, akkor az Atlantisz a második. Imádom az egész világot úgy ahogy van, viszont ha választanom kéne, hogy ezek közül még is melyik lenne a kedvencem, akkor ezt választanám. 

Lényegében annyi az egész, hogy a SG-1-ban talált ősi Antarktiszi bázist felfedezve Daniel Jackson rájön arra, hogyan találhatnák meg az ősök elveszett városát, amit már nagyon régen elhagytak egy bizonyos járvány kitörése miatt. A baj csak az, hogy ez egyirányú útnak tűnik, mivel csak annyi energiájuk van, hogy egyszer nyissák ki a másik galaxisba vezető kaput, így lehetetlennek tűnik a vissza út. Ennek ellenére neki vágnak Elizabeth Weir vezetésével. Amikor megérkeznek egy teljesen ép várost találnak, azonban rá kell jönniük, hogy a városba fogytán van az energia, így ha nem tesznek semmit, akkor elpusztul a város, és ezzel együtt ők is. Miután sikeresen megmenekülnek ők is, és a város is elkezdődik a küldetésük igazi része. Energia forrásokat kell találniuk, mert ha bár a város nem pusztult el, teljesen védtelen maradt mindenféle fenyegetéssel szemben. Amiből akad néhány, ugyanis már az első napjukon felébresztik az ellenséget, ami azonnal megtámadja a galaxist, ráadásul utazásaik során nem csak barátokat, de ellenségeket is szereznek.

Nem tudom igazán meghatározni, hogy miért szeretem ezt a sorozatok egy kicsivel jobban, mint például a SG-1-t. Lehet hogy azért, mert ez gyakorlatilag egy teljesen más világot mutat be nekünk, ez nem a földön játszódik, hanem egy teljesen más galaxisban, ahol minden máshogy működik. Lehet hogy azért, mert itt már nem a katonai száll van leginkább a középpontban, hanem a tudósok is nagy szerepet játszanak ebben az egészben. Lehet hogy azért, mert már túl sok volt a szimbiótákból és a goauldokból és jól esett egy kis frissítés. Lehet még ezer meg egy magyarázata, de valójában teljesen mindegy. A lényeg hogy szeretem és hogy bármikor képes vagyok megnézni akár egy-egy évadot, vagy az egész sorozatot.

Erős, független néha vicces, de ha kell, akkor komoly szereplők vannak benne. Pár szereplővel már találkozhattunk az SG-1-ben, vannak viszont olyanok, akikkel ebben a sorozatban találkozunk először. Vegyük például Elizabeth-et és Rodney-t, akik mind a ketten benne voltak az anya sorozatban. Azért vontam őket egybe, ugyanis hasonlóan változott meg róluk a véleményem az Atlantis alatt. Egyiküket se tudtam megkedvelni az elején, azonban idővel megszerettem őket, sőt egyszerűen el se tudnám nélkülük képzelni az egészet. Nagyon sokat szenvedtem, amikor Elizabeth-et kiírták a sorozatból, de mivel megkaptuk helyette Sam-et, így ez valamennyire tompította az ellenérzésemet. Rodney meg hát egyszerűen Rodney. :D Nem lehet nem szeretni.

Aztán még ott vannak azok, akiket ebben a sorozatban láthatunk először. Teyla, Sheppard, Ronon és még Ford is, bár őt sikerült nekik megutáltatni velem az átváltozása után. Rononnal nehezen tudtam megbékélni de aztán egy idő után sikerült, mert rájöttem, hogy egy nagyon is szerethető karakter, aki bármit megtenne a barátaiért. Teyla egy igazi példakép alapanyag. Egy erős nő, aki mindig ki áll az igaza mellett, megvédi az ártatlanokat, e mellett pozitívan áll hozzá mindenhez. Shepperd-öt egy kicsit talán Jack O'Neill-hez tudnám inkább hasonlítani. Ugyan úgy nem szeretik a parancsokat, ugyan úgy állnak hozzá a dolgokhoz és talán még hasonlóan is gondolkoznak, de ennek ellenére két különálló személyről beszélünk. Egyáltalán nem érzem, hogy Sheppard koppintás lenne, bármennyire is hasonlítanak.

Van két mellékszereplő, akiről beszélni szeretnék. Az egyik Dr. Carson Beckett, mindenki kedvenc dokija. Semmi különleges nincs benne, csupán csak annyi, hogy bármit megtesz a betegeiért, ennek ellenére nagyon szerethető. Amikor meghalt elsírtam magam, pedig én ritkán sírok sorozatokon. Ez is mutatja, hogy mennyire szeretem. A másik pedig Dr. Radek Zelenka, egy Rodney-hoz hasonló tudással bíró tudós, aki ilyen utálom-szeretem kapcsolatban áll Rodney-val, ami szül köztük egy-két vicces jelenetet. Remekül tudnak együtt dolgozni, többnyire ők mentik meg a várost és az embereket minden fenyegetéstől, kivéve hogy ha az katonai (bár gyakran még akkor is). 

Összefoglalás: 

Imádom és mindenkinek nyugodt szívvel tudom javasolni, mert eléggé le tud kötni.

Értékelés:

Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.