COMPLETED » Train to Busan

Leírás: Szo Szuan (Kim Szuan) szülei külön élnek, úgy érzi, munkamániás apja, Szo Szogu (Kong Ju) elhanyagolja őt. Megérzései tovább fokozódnak, mikor születésnapjára édesapjától ugyanazt kapja, amit gyermeknapra. Elhatározza, hogy születésnapja alkalmából meg szeretné látogatni Puszanban élő édesanyját. A fővárosban zavargások törnek ki, amelyek átterjednek az egész országra. A karhatalmi erők megpróbálják leverni a lázadást, kiderül azonban, hogy a tüntetők agressziója korántsem emberi természetű. (Wikipédia)

Nagyon-nagyon rég óta ez a legjobb film, amit láttam, pedig nem olyan régen néztem meg a Jurassic World - Bukott királyságot, és én oda meg vissza vagyok a dinoszauruszokért. Ha valaki csinálna egy Koreai dinoszauruszos filmet/drámát szerintem meghalnék a boldogságtól. Kivéve, hogy ha már van, csak én nem vettem észre. Akkor sírva fakadok.

Kezdjük akkor a sztorival. Adott egy apa, aki a munkájának él, és nem törődik senki mással, még a lányával se. Szereti a lányát, de ha a munka és közte kéne választania, akkor a munkát választaná. A lánya , a születésnapjára azt kapja, hogy elmennek Busan-ba a kislány édesanyjához. A vonatút során azonban elkezdődik a zombi invázió, és minden a feje tetejére áll.

Nem csak a zombik, az akció és az izgalom miatt szeretem ezt a filmet, hanem azért, mert nagyszerűen bemutatja az emberi természetet. Az emberi önzőség az egyik legnagyobb hajtóérő a filmben. Hiszen vegyük a főszereplőnket, aki mindig is csak saját magát tekintette elsőnek, mellékesen a lányát. A többi ember nem érdekli, és ez akkor se változik meg, amikor elkezdődik a támadás. Majdnem feláldoz kettő ártatlan embert, csak hogy megmentse saját magát.

Második példának ott van a birka effektus. Ha egy nagyobb csoportba beteszünk egy erős jellemű embert, akkor annak általában az lesz a vége, hogy mindenki más követni fogja. Ez a birka effektus. A gyengébb emberek kiválasztanak egy vezetőt, aki egy kicsit erősebb, mint ők, és gyakran nem veszik észre, hogy rosszul döntöttek, mert vagy túlságosan meg vannak rémülve, vagy mert egyedül nem tudnak döntéseket hozni. Alapjáraton ezzel még semmi baj nem lenne, ha egy olyan személyt választottak volna, aki nem csak saját magával törődik, hanem másokkal is.

Egy ilyen romlott ember hatására majdnem megölték/ölették (némelyiket meg is) azokat a társaikat, akiknek semmi bajuk nem volt, mert azt hitték, hogy fertőzöttek. A legszörnyűbb az egészben, hogy azok között, akiket kirekesztettek ott volt egy kisgyerek, valamint egy terhes nő is, és engem leginkább ez döbbentett meg. Alapból mindenki azt gondolná, hogy a gyerekek és a nők az elsők, akiket mindenki megvéd, vagy mindig ők mennek előre, ha menekülni kell, de itt nem. És van egy olyan rossz érzésem, hogy ez sokkal jobban tükrözi az emberiséget, mint a mi elképzeléseink, mert valahogy sokkal realisztikusabbnak tűnt.

A végén elsírtam magam, sőt volt benne olyan rész is, amin nevettem. Tehát nevettem, sírtam és izgultam egy film alatt, ami nálam ritka.

A műfajok között ott van a horror is. Számomra a horror egy olyan dolog, amitől félek. Ettől nem féltem, inkább csak izgultam. Izgultam, hogy éljék túl, hogy sikerüljön nekik az amit éppen elterveztek.

Szereplők:

Olyan sok mindent, most nem fogok írni a szereplőkről, mert eddig is néhányat leírtam. Képért kattintsatok a nevükre.

Seok Woo: Az önző apuka, aki a film elején csak saját magával és néha a lányával törődik, ám a film közepére/végére ez megváltozik, és megpróbál megmenteni mindenkit, akit csak tud.

Sang Hwa: Gyakorlatilag Seok Woo ellentéte. Mindig másokat, de főleg a terhes feleségét tekinti elsőrendűnek, és csak azután saját magát.

Sung Kyeong: Az akaratos, de kedves terhes nő, aki az állapota ellenére ott segít, ahol csak tud.

Soo An: Seok Woo kislánya, akinek nagyon hiányzik az anyja. Ő ébreszti rá leginkább az apját arra, hogy nem jó, hogy ha ilyen önző.

Összegzés:

Ha szereted a zombikat, az akciót és szeretsz izgulni, akkor ez a film határozottan neked való. Ne hagyd ki!

Értékelés: